Kutatás
A kutatás 2017-ben indult útjára, Dr. Makara Mihály, hepatológus főorvos vezetésével, aki először saját betegeinek életútjában fedezte fel az ártalmas gyermekkori élmények jelenlétét és jelentőségét, és szerette volna feltárni ezek összefüggéseit a kábítószerfogyasztással és az ebből következő betegségekkel, problémákkal, különös figyelmet fordítva a hepatitisz vírussal fertőzött személyekre. Még ebben az évben csatlakozott hozzá Fekete-Gál Martina pszichológus hallgató, aki az első fázis eredményeire építve készítette el szakdolgozatát. Témavezetője Dr. Matuszka Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója szintén csatlakozott a kutatócsapathoz, így az elmúlt években közös munkájuk révén folytatódott a kutatás.
A kutatás eddig négy kutatási fázisban valósult meg, mindig újabb témák felé fordítva a figyelmet.
1. fázis: 2017-2019 „Az egészségkárosodás hátterében lévő negatív gyermekkori élmények vizsgálata”
(Tudományos és Kutatásetikai Bizottság (TUKEB) engedélyének száma: 35884-3/2017/EKU, 5341-2/2018/EKU)
Az első kutatási fázist a Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézményben kezdtük meg a hepatológiai és gasztroenterológiai szakvizsgálatra érkező betegek körében. A kutatás első fázisában egy rövidebb kérdőívet töltöttek ki a vizsgálati személyek, amelyben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ártalmas gyermekkori élményeket (Adverse Childhood Experiences, ACE) vizsgáló, 31 kérdéses kérdőíve (WHO ACE-IQ) és a Kaiser Permanente eredeti Negatív Gyermekkori élmények 10 kérdéses kérdőív mellett a Boldogság Orientáció Skála, az Élettel Való Elégedettség Skála, illetve több kiegészítő kérdés kapott helyet, amelyet a gyermekkor további aspektusaira, valamint a felnőttkori szokásokra vonatkoztak (többek között az alkohol- és kábítószerfogyasztásra).
A kutatás során a vizsgálati minta mellett kontrollminta is kialakításra került. A vizsgálati csoport a következő alcsoportokból tevődött össze: absztinens kábítószerfogyasztók, akik a szerhasználat következtében kialakuló krónikus vírusos májgyulladásban (hepatitis) szenvednek, illetve absztinens alkoholfogyasztók, akik az alkoholfogyasztásuk következtében krónikus májkárosodást szenvedtek. A kontrollcsoport alcsoportjai a következőképpen alakultak: olyan hepatitis C vírus fertőzött személyek, akik a betegségüket felnőttkori vérátömlesztés során kapták (tehát a betegség nem köthető a gyermekkorukhoz); egy nemzetközi informatikai cég dolgozói; valamint egyetemen vagy főiskolán tanuló hallgatók.
A kutatás során szerettük volna feltárni az ártalmas gyermekkori élmények hazai mintázatait, továbbá azt is szerettük volna megvizsgálni, hogy ezek milyen hatással lehetnek felnőtt korban a különböző egészségkárosító magatartásmódok – és ezen keresztül a különböző betegségek – kialakulására, illetve bizonyos pszichológiai jellemzőkre.
Már az első adatfelvételt követően világossá vált, hogy a WHO által létrehozott, kiegészített, részletesebb ACE kérdőív segítségével jobban fel tudjuk mérni a kitöltők által átélt ártalmas, negatív élményeket, így az adatok feldolgozása során az ezzel kapott eredményekkel dolgoztunk mind az első, mind a további fázisokban. Az elemzés során az ACE-IQ lehetséges kiértékelései közül a frequency version-t alkalmaztuk, vagyis csak azokat az ártalmas élményeket vettük figyelembe az ACE pontszám kiszámítása során, amelyek gyakran megtörténtek a vizsgálati személlyel (kivéve szexuális abúzus, mert ez már egyetlen alkalom esetén is beleszámított a pontszámba). A minta átlag ACE pontszáma 2,4 volt. Az ártalmas élmények összefüggéseinek elemzéséhez a vizsgált tényezőkkel négy csoportot alakítottunk ki az ACE-ek száma szerint: 0 ACE, 1-3 ACE, 4-5 ACE, ≥6 ACE.
Az első fázisban összesen 252 vizsgálati személy adatai kerültek feldolgozásra, amelyből 93-an a vizsgálati mintába, 159-en pedig a kontrollmintába tartoztak. A minta átlag ACE pontszáma 2,4 volt, a vizsgálati személyek 75%-a számolt be arról, hogy gyermekkora során átélt legalább egy ártalmas élményt.
Az eredményekből jól láthatóvá vált, hogy az ACE-ek gyakoriak gyermekkorban, és összefüggést mutatnak számos tényezővel, többek között a későbbi szerfogyasztással is.
Néhány adat az első fázis eredményeiből:
Az első fázis eredményeiről beszámoló cikkeket az alábbi linkeken érheti el.
2. fázis: 2019-2021 „Az egészségkárosodás hátterében lévő negatív gyermekkori élmények vizsgálata”
(TUKEB engedélyek száma: 4468-2/2018/EKU, IV/5666-3/2021/EKU)
A második fázisban a cél továbbra is az volt, hogy megvizsgáljuk az ártalmas gyermekkori élmények felnőtt korra kifejtett hatásait, összefüggéseit bizonyos problémákkal, jellemzőkkel. Szerettünk volna minél szélesebb támakörben vizsgálódni, így a kutatási kérdőív az első kitöltések tapasztalata mentén átdolgozásra és kiegészítésre került. A második fázisban a kérdőív két változatával dolgoztunk:
- Rövid kérdőív: Ez az első fázis kérdőívének átdolgozott, 13 oldalas változata volt. Ebben a változatban nem szerepeltek kiegészítő skálák (mint például a boldogság orientációra és élettel való elégedettségre vonatkozó kérdéssor), az ACE-IQ mellett csupán a gyermekkora és felnőtkorra vonatkozó kiegészítő, tisztázó kérdések kaptak helyet.
- Hosszú kérdőív: Ez a változat további kérdésekkel és skálákkal bővült, összesen 21 oldal terjedelművé. Ez a kiegészített változat a korábbi kérdéseken túl tartalmazta a Beck Depresszió Kérdőív és a Reménytelenség Skála rövidített változatait, a Beck Szorongás Leltárt, az Élettel való Elégedettség Skálát, a Boldogság Orientáció Skálát, az EVOS Skálát, az Ágencia kérdőívet, a WART tesztet, valamint a SCID-5 szűrőkérdéseit (SCID-5-SPQ) is.
A kérdőív felvétele tovább folytatódott a korábbi mintákban, emellett újabb minták is bevonásra kerültek. Az új alcsoportok a következők voltak:
- Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) addiktológiai osztályán fekvő, valamint az ambulanciára járó betegek (alkohol- és drogproblémák vegyesen)
- Álláskeresők
- Borsodi lakosok
- Hajléktalan személyek
- Háziorvosok páciensei, akik jogosítványhosszabbítás miatt keresték fel háziorvosukat
- HIV betegek
- Obesitasos betegek
- Emberbarát Alapítványhoz addiktológiai probléma miatt segítségért forduló személyek
- Ingyenes, anonim HIV/AIDS szűrésen részt vevő személyek
A kérdőívet ebben a fázisban 644 fő töltötte ki. A minta átlag ACE pontszáma 3,1 volt, a vizsgálati személyek több mint 85%-a átélt legalább egy ártalmas élményt a gyermekkora során.
Néhány adat a második fázis eredményeiből:
A második fázis eredményeiről beszámoló cikkeket az alábbi linkeken érheti el.
3. fázis: 2022-2024 „Az egészségkárosodás hátterében lévő negatív gyermekkori élmények vizsgálata”
(TUKEB engedélyek száma: IV/4081-1/2022/EKU, BM/8584-1/2023)
A harmadik fázisában több újítást is bevezettünk a kutatásba. Az ártalmas gyermekkori élmények vizsgálata mellett kialakítottunk egy 17 tételes, pozitív élményekre (Positive vagy Benevolent Childhood Experiences, PCE, BCE) vonatkozó kérdőívet is (PCE kérdőív - a BCEs Scale, PICs és a TAQ skálák bizonyos kérdéseinek felhasználásával, valamint saját kérdésekkel kiegészítve), hogy feltérképezzük, melyek azok az élmények, amelyek képesek lehetnek ellensúlyozni vagy enyhíteni az ACE-ek hatását. Emellett, mivel szerettük volna mélyebben is megismerni azokat a védő tényezőket, amelyek lehetővé teszik, hogy valaki nagyszámú ártalmas gyermekkori élmény megtapasztalása esetén is egészséges és produktív életet tudjon élni, a kérdőívet kitöltők közül 87 személyt felkértünk egy félig strukturált interjúra is.
A pozitív élményeken túl több új témát is beemeltünk a kutatási kérdőívbe. Megkérdeztük a kitöltőket, hogy mit gondolnak bizonyos gyermekeket érintő kérdésekről (például elfogadhatónak tartják-e, hogy egy szülő megüsse a gyermekét, vagy kiabáljon vele), rákérdeztünk a családi élet minőségére (FQOL), a gyermekvállalási kedvre (Desire to Have Children Questionnaire), valamint felvettük az Ágencia kérdőívet is.
Ebben a fázisban is tovább folytattuk az adatfelvételt a szenvedélybetegek körében, de a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb és a lakosság egészéhez képest jellemzőbb mintát (lakossági mintát) is szerettünk volna toborozni, ezért felhívást intéztünk az ország azon háziorvosi praxisai felé, amelyek az Erodium háziorvosi betegirányító rendszert használták, hogy rajtuk keresztül érjük el tizennyolcadik életévüket betöltött pácienseiket. Végül huszonnégy praxis vett részt a kutatásban, amelyeken keresztül körülbelül 20 000 fő kapta meg emailben a felhívást a részvételre. A mintába végül 1199 fő adatai kerültek, az átlag ACE pontszám 2,5, a PCE 12,7 volt. A pozitív élmények vizsgálatára az ACE-ekhez hasonlóan 4 csoportot alakítottunk ki: 1-5 PCE, 6-9 PCE, 10-13 PCE, ≥14 PCE.
Néhány adat a harmadik fázis eredményeiből:
Alkoholfogyasztás – korábban legalább 1 évig napi rendszerességgel nagy mennyiséget fogyasztott
Önsértés
Öngyilkossági kísérletek
A harmadik fázis eredményeiről beszámoló cikkeket az alábbi linkeken érheti el.
4. fázis: 2025-2026 „Az egészségkárosodás hátterében lévő negatív és pozitív gyermekkori élmények és generációkon átívelő hatások vizsgálata”
(RKEB engedély száma: 213-IK/2025)
Az előzetes adatok szerint több negatív gyermekkori élmény mellett gyakoribb volt az önsértés, az öngyilkossági kísérlet és a szerhasználat, míg több pozitív élmény mellett ezek ritkábban fordultak elő. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a bántalmazás és a szenvedélybetegséggel terhelt családi környezet mintázatai több generációban is megjelenhetnek: a nagyszülők, a szülők és a válaszadók kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatai között is összefüggéseket találtunk.
A kutatássorozat legújabb szakaszában 1033 felnőtt válaszai alapján vizsgáltuk a gyermekkori élmények, a későbbi lelki egészség és a generációkon átívelő családi tapasztalatok összefüggéseit. A válaszadóknál az ártalmas gyermekkori élményeket (ACE), valamint a jótékony gyermekkori élményeket, az úgynevezett BCE-eket (Benevolent Childhood Experiences) vizsgáltuk. A vonatkozó pontszámuk alapján a kutatásban résztvevőket mind az ártalmas, mind a jótékony élmények vizsgálatánál négy csoportba soroltukk: 0, 1-3, 4-5, illetve legalább 6 ártalmas élményt jelzők, valamint 1-9, 10-13, 14-17 és 18-20 pozitív élményt átélők csoportjába.
A gyermekkorban átélt biztonság vagy bizonytalanság jelentősége nem ér véget a felnőtté válással. Az ártalmas gyermekkori élmények közé tartozik többek között a fizikai és érzelmi bántalmazás, az elhanyagolás, valamint az olyan családi környezet, amelyben szenvedélybetegség, mentális betegség vagy erőszak van jelen. Ezek a tapasztalatok összefügghetnek a későbbi lelki nehézségekkel, az egészségkárosító szokásokkal és a kapcsolatok alakulásával. A jótékony gyermekkori élmény lehet egy biztonságot nyújtó gondviselő jelenléte, egy támogató pedagógus, egy jó baráti kapcsolat, a közösséghez tartozás érzése vagy a kiszámítható családi környezet. Közös bennük, hogy a gyermek azt élheti meg: fontos, szerethető, és nehéz helyzetben is számíthat valakire.
Az eredmények következetes mintázatot mutattak: az ártalmas élmények számának növekedésével emelkedett az öngyilkossági gondolatokról, öngyilkossági kísérletekről és önsértésről beszámolók aránya. A pozitív élményeknél az ártalmas tapasztalatokkal ellentétes mintázat rajzolódott ki: a magasabb pontszámot elérők között ritkábbak voltak az öngyilkossági gondolatok, az öngyilkossági kísérletek, az önsértés és a szerhasználat.
A legkevesebb pozitív élményt jelző, 1-9 pontos csoportban a válaszadók 29,6 százaléka számolt be arról, hogy élete során volt már öngyilkossági kísérlete. A legtöbb pozitív élményt jelző, 18-20 pontos csoportban ez az arány 3,2 százalék volt (1. ábra). Hasonló összefüggést találtunk a kábítószer-használat, valamint a korábbi, napi rendszerességű, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás esetében is.
A legalább egy éven át tartó, rendszeres, nem intravénás kábítószer-használatról például az ártalmas gyermekkori élményt nem jelző csoportban senki sem számolt be, míg a legalább hat ilyen élményt jelzők körében ez az arány 10,1 százalék volt (2. ábra). Az elmúlt harminc nap kábítószer-használata szintén gyakoribb volt a több ártalmas élményt jelző résztvevőknél.
A korábbi, legalább egy éven át tartó, rendszeres, nem intravénás kábítószer-használat előfordulása az 1-9 pontos pozitív élményt jelző csoportban 8,2, míg a legtöbb pozitív élményt jelző, 18-20 pontos csoportban 1,6 százalék volt.
A különbségek a támogató gyermekkori tapasztalatok jelentőségére hívják fel a figyelmet. A pozitív élmények és a kedvezőtlen kimenetek közötti kapcsolat részletesebb elemzése még folyamatban van. A bemutatott adatokból önmagukban nem állapítható meg, hogy a különbségeket mekkora részben magyarázzák a pozitív élmények vagy más tényezők.
A megelőzésnek ezért a biztonságos kapcsolatok és a támogató közösségek erősítésére is ki kell terjednie. A család mellett a pedagógusok, a barátok és más megbízható felnőttek is fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy egy gyermek elfogadást és segítséget tapasztaljon.
A kutatás új szakaszának egyik központi kérdése az volt, hogy milyen kapcsolat mutatható ki a nagyszülők, a szülők és a válaszadók gyermekkori tapasztalatai között. Az előzetes eredmények több területen is generációkon átívelő összefüggéseket jeleztek, mint például a problémás szerhasználattal vagy mentális betegséggel érintett személlyel való együttélés, valamint a fizikai és érzelmi bántalmazás. A nagyszülők hasonló gyermekkori tapasztalata az apa vagy anya érintettségével és a válaszadó saját gyermekkori élményével is összefüggött. A családi nehézségek mintázata tehát egyes esetekben három generáció tapasztalataiban is kirajzolódott.
A kitöltő családjában előforduló szenvedélybetegség - ha a kitöltő gyermekkorában együtt élt valakivel, aki gyakran ivott vagy alkoholista volt, esetleg kábítószerrel vagy gyógyszerekkel való visszaélést követett el, - magasabb eséllyel (OR* = 1,80) volt megfigyelhető, ha a válaszadó édesapja is együtt élt egy ilyen személlyel gyermekkorában. Míg az apai nagymama érintettsége mind az apa érintettségével (OR = 8,04), mind a válaszadó későbbi érintettségével (OR = 1,85) kapcsolatot mutatott (3. ábra).
Hasonló generációs mintázat jelent meg abban az esetben, ha a kitöltő gyermekkorában együtt élt valakivel, aki depresszióban vagy valamilyen mentális betegségben szenvedett, vagy öngyilkosságot kísérelt meg, valamint a fizikai (4. ábra) és érzelmi bántalmazás területén is. Különösen erős összefüggések mutatkoztak a nagyszülői és szülői generáció között, miközben több esetben a nagyszülői tapasztalat közvetlenül is összefüggött a válaszadó gyermekkorában megélt kedvezőtlen élményekkel. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ACE-ek nem kizárólag az egyén szintjén értelmezhetők, hanem bizonyos családi kockázati mintázatok több generáción keresztül is továbbadódhatnak.
A kutatásban feltárt kapcsolatok önmagukban nem bizonyítják az átadás módját vagy okát. A generációkon átívelő összefüggés nem azonos a genetikai öröklődéssel: a családi kapcsolatok, a viselkedési minták és a közös életkörülmények szerepének megértéséhez további elemzések szükségesek.
A kutatás legújabb szakaszában online kérdőíves adatfelvétel történt, a résztvevőket elsősorban a Facebookon keresztül toboroztuk. A kérdőív kitöltését 2021-en kezdték el, az adatok ellenőrzése és tisztítása után 1033 fő válaszai kerültek a végleges elemzési mintába. A résztvevők átlagéletkora 49 év; 94,9 százalékuk nő, 60,4 százalékuk felsőfokú végzettségű.
A bemutatott eredmények előzetesek, a részletesebb, több tényezőt együttesen figyelembe vevő statisztikai elemzések még zajlanak. A kutatás összefüggéseket tár fel, önmagában nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot.
Rövidítések
* OR – Odds Ratio (esélyhányados): két csoport között hasonlítja össze egy esemény bekövetkezésének az esélyét. Az 1-es érték azonos esélyt, az 1-nél nagyobb érték magasabb, míg az 1-nél kisebb alacsonyabb esélyt jelez. Az esély statisztikai fogalom: az esemény bekövetkezési és be nem következési valószínűségének hányadosa, ezért az esélyhányados nem azonos a valószínűségek arányával.
** CI – Confidence Interval (konfidenciaintervallum): a becslés bizonytalanságát szemléltető tartomány. Az ábrák 95 százalékos konfidenciaintervallumokat mutatnak; a szűkebb sáv pontosabb becslést jelez. A 95 százalékos szint azt jelenti, hogy ha a mintavételt azonos módszerrel sokszor megismételnénk, az így kiszámított tartományok körülbelül 95 százaléka tartalmazná a valódi értéket.